Vasárnap a Mátrabérc felkészülés utolsó hosszú futását a Szárligetről induló Zuppa Trail körtúrán futottuk. Petivel még a Popey TT előtt beszéltük, hogy neki őszre ez is tervben van, szerencsére elkísérhettem egy pályabejárós futásra.
Budapesttől mindössze 35 kilométert kellett megtenni a rajtig a Mezei Cukrászdáig, ami vonattal is könnyen megközelithető. Előzetesen nevezni kell a hivatalos teljesítéshez, de ha nem kérsz érmet, kedvezményesen csak egy Nutella árát kell elutalnod. A teljesítés igazolása a számomra eddig legegyszerűbb GeoGo redszerrel történik.
A pálya elején kellemesen bemelegedtek a lábaim, a felvezető sík szakaszon, és már itt burjánzó zöld növények szegélyezték az utat.
Csákányospuszta felé egy mezőt szeltünk át, majd a kék sávon az erdőbe beérve a Csákány-patak által vájt Mária-szurdokvölgyön haladtunk tovább. Az előző éjszakai eső jól leporolta az utat, néhány színültig feltöltődött pocsolyát a bozótok felé sikerült csak kerülni. Közben makkok hullottak mindenfelé, és a szél ősziesen süvített a még zöldellő fák között. A hőmérséklet viszont még nyáriasan meleg volt.
A malacok jóízű friss túrásai technikás ösvényeket gyűrtek fel előttünk, igazi természet közeli élményt adva. Nekem nagyon hiányzott már ez az eső áztatta érzés.
Egy meredekebb kaptatón felnézve egy Mária-szobor jóságos tekintete figyelt ránk. Vitányvár romjánál, a pontra való bejelentkezés után, azért fotóztunk egyet. Itt figyelni kellett, mert egy könnyen benézhető bal kanyarral egy single tracken haladt tovább a nyomvonal.
Majd a Rockenbauer-emlékfát is tartalmazó kilenc kilométeres hullámzás következett. Kutattam az emlékeimben és dúdolgattam magamban „Indulj el egy úton, én is egy másikor, hol egymást találjuk, egymásnak se szóljunk…”
Elkanyarodva a Szép Ilonka-forrás felé vezető úttól egy hosszú igazán jól megfutható szakasz következett Szálláskút felé, csak úgy peregtek a kilométerek. Nekem csak Peti hátát kellett követnem, így igazán egyszerű dolgom volt. Tetszett az is, hogy az ellenőrző pontokból csak összesen négy volt, és az is elég könnyen megtalálható.
A huszadik kilométer előtt – éppen jókor – egy kék kútnál volt vízvételi lehetőség. Eddig a fél literes kulacs izo bőven elég volt. Másodszor használtam a Hammer Anti-Fatigue tablettát (hogy ne a Bércen teszteljem), nagyon hatékonynak bizonyult, mert a szokásos bordaközi görcs most nem kínzott meg (indulás előtt 2 db-ot, útközben egyet ettem). A korábbi tapasztalatokból kiindulva pedig, a gél mellé valamilyen könnyen alkalmazható plusz energiaforrást akartam még a hétvégi 54 kilométerre vinni magammal, ezért a Perpetuem Solids rágótablettát is teszteltem. Ezt is kipipáltam.
Aszfaltos kanyargós felfelé és egy főúton átkelés után, máris egy kiemelten védett Natura 2000 területen találhattuk magunkat, a Zuppa-tetőre vezető, hosszú-hosszú – majd a Bércen visszasírod! –emelkedőn. Felérve viszont kárpótolt a csodaszép kilátás a Vértesre, ami remélem, szombaton is legalább ilyen szép lesz a Mátrában.
A sziklás hegycsúcsról meredek, odafigyelős egy nyomtávos ösvény vezetett le, de azért ne gondoljátok, hogy az utolsó hat kilométer lejt. A vasútállomásnál (utolsó ellenőrzőpont) pedig még lépcsőzni is kellett a lélekvesztőszerű vasúti gyaloghídon átkelve, szürreális és kalandos élmény volt. De innen már csak be kellett suhanni a célba.
Gyors átöltözés után átvehettük az érmet és elfogyasztottuk a jól megérdemelt limonádét és kávét.
Nekem ez a pálya nagyon tetszett és dinamikusan megfutható 3 órás könnyebb terepes edzésnek ideális (mondjuk egy Bércre, de akár UTH-ra is). 27,72 km-t és 696 m szintemelkedést mért az óra, a 2 óra 57 perc alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése