Éhes
disznó makkal álmodik, mondja a népi bölcsesség, a futó pedig,
hogy Musztáng módjára vágtasson a
végtelenben, főleg ha egy ideig nem tehette.
A
természetben szeretek futni leginkább egyedül, de vannak napok, amikor nagyon
hiányzik a társaság. A közös út, a
gondtalan mosolygós arcok és a beszélgetések, amik a közösségi futások fűszerei. Kizökkentenek - az egyedül teljesítem -
a napi penzumot rutinból és még észrevétlenül
fejlődhetsz is, ha nálad gyorsabbak is jönnek. Mondják, hogy a fizikai erőfeszítés jót tesz a
léleknek, és ez így igaz, főleg ha ez egy közös élmény. A mögöttünk porzó út, a
csillagok, az ismerős neszek és ösvények,
a szél, a kövek gördülése a talpak alatt, mind-mind régi barátok.
A
hétvégi hosszú futásokat teljesítménytúrákkal is színesítheted. Mi most az Érintsük Budaörsöt Teljesítménytúrának vágtunk neki futva Holczer Péterrel. Hálás vagyok neki, hogy bedobta a baráti levelező
csoportba ennek a túrának az ötletét, ami neki a IX. Everling Terepfutóversenyre csupán bemelegítés.
Érdemes
olyan futótárssal nekiindulni, akit
régebb óta ismersz, és előre tisztázni ki milyen tempóban szeretne haladni, hogy jó élmény legyen a közös futás.
Petinek kellett dolgoznia a tracken, mert az nem állt rendelkezésre, a
szervezők oldalán, de mire reggel 8-kor elindultunk, az
órája készségesen mutatta az utat és az ellenőrző-pontokat, olyannyira, hogy két - valószínűleg nem helybéli - futó srácot is hozzásegítettünk a
célba érkezéshez, akik a térképpel néha bizonytalanul botorkáltak.
Az útvonal nagyon
szép változatos terepen haladt, több kilátópontot
érintve, muszáj volt párszor megállnunk fotózni, annyira szépek voltak a fények és a táj, pedig nekünk ez hazai pálya. Eleinte szinte szemben
szikrázó napsütésben haladtunk a Tündér-hegy felé a keskeny, kanyargós ösvényeken, a tegnapi pár
csepp esőnek köszönhetően a klíma
több volt, mint ideális. Le is kellett vegyük a felső réteget és betenni a
zsákba. A Rupp-hegytől csendes, még alig
ébredező kiszélesedő erdei utakon haladtunk tovább. Magas-követ és a
Csacsi-rétet elhagyva még a végén felkapaszkodtunk Erzsihez is a kilátóhoz,
majd a végére maradt köves-lejtős szakaszon leszaladtunk a célba. A pontok
könnyen megtalálhatóak voltak, két helyen müzliszelettel és cukorkával kínáltak
a kedves pontőrök, és útközben több működő kút is volt szerencsére. Úgy
éreztük, méltatlanul nincs akkora
érdeklődés ezen a túrán, mint a megszokott, - vagy mi indultunk korán. Több
versenyútvonalat is érintettünk és megállapítottuk, hogy a másik irányból
haladunk rajtuk, ami adott egy másik nézőpontot, mintha nem is ugyanaz az út
lenne. Érdemes néha az irányokkal is
játszani.
Külön
dobott az amúgy is kellemes napsütéses reggeli hangulatomon, az új, és már egy Hármashatár-hegyi terepfutáson bejáratott Dynafit Alpine Pro cipőm. Ez a kis Ördög – a színe miatt így neveztem el, - stabilan fogta egyszerre a
talajt, a bokámat a meredek kaptatókon és a dinamikus köves lefeléken, plusz
teljesen jól kímélte a térdemet a becsapódásoktól. Igazából ez a 20 km-es táv ennek a cipőnek gyerekjáték, mert közép és hosszú
távokra tervezték, de nekem most ez a nagyobb párnázottság nagyon jól jött. A cipő pillekönnyű
és nagyon ruganyos, élmény benne a
futás. A gyorsfűzőt - a korallpirosat!
- sikerült úgy behúznom, hogy a keskeny lábfejem ellenére ne csúszkáljon a
lábam a cipőben. A hírtelen jött meleg
idő ellenére sem éreztem befülledtnek a lábam – ami azért a terepcipőkre
sokszor igaz. A néhány 100 méteres aszfaltos
szakaszt sem éreztem most terhesnek ebben a cipőben, mert nagyon jól elpattant
a talajtól.
Egyre jobban kezdem megszeretni a TT-ket, Petivel útközben
átbeszéltük ki milyen versenyekre készül
és mennyivel jobb egy maraton előtti hétvégi edzést itt letolni a hegyen, mint
a városban! Remélem nektek is kedvetek lett, akár futva, akár túrázva
teljesíteni a következő teljesítménytúrát! Irány a
természet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése