Egy hétvége alatt két verseny?! Ezt az őrültséget! Mentségemre szóljon, hogy mindkettőre
meghívást kaptam, ezúton is hatalmas köszönet érte, mert kihúzott egy poszt sérülés traumából.
Mint utóbb kiderült ez a duplázás nem volt haszontalan, sem elviselhetetlenül fárasztó. Még akkor
sem, ha az ország két különböző szegletére kellett menni érte. A történet egy hónappal korábbra
nyúlik vissza, hiszen azóta edzek célirányosan. Immár pulzuskontrollal, alacsony és közepes
intenzitású regeneráló futásokkal. Köszönöm Kovács Józsinak a tanácsokat és az ebben való
segítséget. Tényleg el voltam kenődve, mint a Gyulai májas.
Elérkezett a szombat a Trail Zone Gaja versenye, ahol a közepes távot mertem bekockáztatni, a
hosszú helyett. Bodajkon idén a versenyközpont a focipályához került a két évvel ezelőtti Gaja Völgyi
Tájcentrumtól eltérő módon és az útvonal is változott. A telekocsis lejutás szervezése közben, Gordon
Camezuli jóvoltából egy csapat különböző nemzetiségű külföldi Magyarországon élő kiváló futó és
Kata társaságába keveredtem, és ráadásként együtt melegítettünk Berényi Ildikóval (immár
személyes ismeretséget is kötve).
A mi rajtunk - egyedi biciklis felvezetéssel - közvetlenül a 20 kilométeres táv után pár perccel volt.
Egy rövid városi aszfalt után a sípálya emelkedőjén már hiába váltottam tempós sétára, - mert a
feladat az volt, hogy „ne versenyezz!” - a pulzusom a meleg és a bemelegítő repülőfutások közben
már felszökött, mint a higanyszál. Még a mezőn is küzdöttem, hogy lassabban haladjak, de nem is
éreztem kirobbanó erőt, amihez a kanyar utáni szembeszél is adott némi iránymutatást.
Befordultunk a hűs fák ölelésébe és haladtunk tovább a Székesfehérvár 1000 éves fennállását
szimbolizáló és a Gaja-patakot tápláló Alba Regia forrás felé. Átfutottunk a még mindig mesebeli
kanyargós Gaja-völgyön. Innen már nem volt annyira távol a cél, próbáltam beérni az 500 méterrel
előttem haladó harmadik lányt, de esélytelennek éreztem. Nem is lett volna okos itt vitézkedni,
hiszen másnap is várt rám egy edzésnek szánt terepverseny. De volt még hátra néhány kilométer,
nem is sejtettük, hogy a késő bronzkori halomsírok, mennyi történetet őríznek és csak elsuhantunk
mellettük.
A hídon átfutva láthattuk a patak mellett elnyújtózva a néphagyomány által Ádám és Éva fájának
elnevezett két összenőt példányból álló faóriást. A sok vitát kiváltó ma már a Kajmáti-Köfejtó által
teljesen elpusztított Varjúvárat is érintette az útvonalunk. Mennyi mindent mesélhetne fű, fa, virág
vagy egy szikla nekünk elmúlt korokról, ha meghallhatnánk.
Nagyon élveztem ezt a pályát és hogy végre együtt lehettem hasonló őrültekkel, a szervezés is
csillagos ötös volt.
Szombat délután igyekeztem pihenni és nem bepótolni mindent, ami a héten kimaradt. Másnap
frissen keltem a várva-várt Nyúlcipóbolt Börzsöny Trail napján, majd hamar felkaptam útitársaimat is:
egy katalán születésű egyetemi tanárt és egy turista párt. Carles a hosszún indult, Anikónak pedig az
első terepversenye volt az S távon, a párja pedig elkísérte. Azt is megtudtam, hogy a leggyorsabb
maratoni pálya Valenciában van.
Szerencse, hogy időben érkeztünk, mert a versenyközpont most – el is kapott a nosztalgia, hogy
kezdőként három éve futottam utoljára az L távon - az erdő mélyén egy mesebeli helyen állt. A
rajtszámfelvétel és a bemelegítés is gördülékenyen ment. Teljesen feldobott, hogy sok ismerős arcot,
- köztük CK Pétert, Bede Annamarit és sok Cofferunnert - üdvözölhetek az indulók és a segítők
táborában is.
A M távosok rajtja 10:30-kor volt, itt is óvatosan indítottam, de mivel most kihagytam a
bemelegítésből a repülőket, ezért kicsit ki tudtam lépni és az élboly mögött percekkel leszakadva
tartottam a pozíciót. A homlokomról gyöngyöző izzadság cseppjeiben egyedül haladtam szinte végig,
teljesen magába szívott az erdő. Azt mondják, ha igazán megfigyelsz valamit eggyé válsz vele.
Ahogy kaptattunk felfelé a sárga jelzésen a Kámorra, szinte átjárt a hegy 16-18 millió éves múltjának
porlepte súlya. Érdekesség, hogy a csúcstól mindössze kétszáz méterre keletre található az andezitbe
zárt, 70 centiméter átmérőjű, kerek szájú üreg, amely időkapszulaként őrzi a Börzsöny kialakulásának
emlékét. „Egyszer belenéznék egy mindent látó szemüveggel”.
A Börzsöny legrejtélyesebb hegye egyébként egy kalandos életű rablólovagról kapta a nevét, akinek a
szépséges lánya az itt elrejtett kincsek után kutatott hosszú éveken át. Lehet, hogy még most is
aranyat rejt a hegy mélye? Érdemes lenne jobban megismerni a történetét, de itt minderről mit sem
sejtve zuhantunk bele az óriási meredek völgybe, ahol még láttam néhány meznek a hátát. Kellemes
hűvös járt át az árnyas fák alatt. Néhány félmondatban beszélgettünk is, az egyik srác megtorpant
előttem, mert kirántotta a jogosítványát valahol és azt kereste. Remélem meglett.
A lábam jó állapotban volt, a sérülésnek már csak fantomjelzései vannak időnként. Azt hittem, hogy a
Dynafit Alpin Pro cipőm már sokat futott, de szépen tette a dolgát. A frissítőponton töltöttem vizet és
csippantottam az ellenőrzőpontokon, ezen kívül semmi nem zökkentett ki, holtpont nélkül
kiegyensúlyozottan haladtam végig. Hammer Heed-et, vizet és egy gélt tankoltam útközben a
zsákomból.
profin irányítottak. Végig érződött mennyire szurkolnak nekünk. A szokásos összetartozás érzése újra
megvolt és ez hálával töltött el. Még előzni is tudtam itt a pálya második harmadában.
A vége egy szigetkör távolságú óriás lejtőn való lerepülés volt a célig. A negyedik helyen futó lányt hol
megközelítettem, hol leszakadtam róla, úgyhogy egy kis játék is belefért, de jobbnak bizonyult
lejtőfutásban. Itt már nem nagyon törődtem azzal, hogy edzés, avagy sem, csak mentem ahogy
bírtam. A befutó eufórikus volt rég éreztem ilyet, mert még volt bennem erőtartalék és ez visszaadta
az elveszett futóönbizalmat.
A verseny után jó hangulatban sztorizgattunk az ismerősökkel és töltöttük vissza a ledolgozott
kalóriákat a megszokott színvonalas ellátás mellett. Örülök, hogy itt lehettem, köszi Csanya.
Mondhatom, hogy elégedett vagyok a hétvégével és simán lehet két versenyre menni egymás után,
ha ilyen a vége.
Köszönöm szépen a szervezőknek és az önkénteseknek az élményt! A fotósoknak pedig a remekül
elkapott pillanatokat! Gratulálok minden részvevőnek, a helyezetteknek pedig a szédületes
tempókhoz!
Szombaton a nők között a 4. helyen, vasárnap pedig a 48 fős női mezőnyből az 5. helyen futottam be.
Számok:
14,79 km, 311m d+, 1:29:15
18,91 km, 787 m d+, 2:20:53
#beszámoló #GajaTrail #Trailzone #BörzsönyTrail #Dynafit #iloverunning #Hammernutritionhu #trailrunning #Terepfutás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése