Mutatok egy ösvényt: A Pilis legjava rövidebb táv beszámoló

Az ingerszegényebb futásaim után valami desszert után kutattam és így bukkantam rá a Pilis legjava ösvényre a Trailrun.hu oldalán. Megkérdeztem Krisztiánt, hogy volna-e kedve csatlakozni a rövidebbre, ráadásul nem is kell messzire menni. Szerencsére, azt mondta, hogy épp szemezett a Pilissel.

 

Vasárnap reggel 8-kor indultunk Pilisszántóra a Sziklaszínház parkolójához, hogy nekiinduljunk a forró dzsungelnek. Piros majd zöld barlang jelzésen kapaszkodtunk fel hegymenetben a várva-várt Trézsi kúthoz vagyis a Szeretet forráshoz, de előtte még kavarogtunk egy pár száz métert, pedig sem a trackre sem az itinerre nem lehet panasz. Minket azonban megcsapott a párás gőz, ami az előző éjszaka lezúdult esőből a fák közé szorult.

 

A forrás kijózanítóan hűvös vize energiával töltött fel, már itt sajnáltam, hogy a fél liter izo mellé csak a kisebbik kulacsom vittem a zsákban, mert a 2,5 dl forrásvíz hamar elpárolgott. Képes vagyok egyébként hosszú ideig őrizni, egy-egy forrásvíz ízének emlékét, mint egy kora gyermekkori érzésfoszlányt.

 

Hamar tempós sétára váltottam, mert eléggé neki kellett dőlni a hegynek (Pirosbarlang durvamászás a Strava szerint), egy rövid két kilométeres mezei szakaszt kivéve, ahol lendületesebb kocogásra lehetett váltani. Szó szerint patakokban folyt rólam a verejték, akár a szaunában 15 perc után. A Vaskapu-sziklákhoz felérve pazar látvány tárult elénk a hatalmas szabályos sziklakapun áthaladva. „Még óriásibb, mint a képeken” - sóhajtottam fel.  Ezek az élmények némileg megmagyarázzák, miért simulnak ki a ráncaim egy- egy ilyen futás után.

 

Készítettünk azért pár fotót mielőtt tovább indultunk a piros kereszt uralta technikás szakasz felé és még a farönkből készült kanapét is sikerült észrevennem a rövid aszfaltos kitérőn. A következő szakasz poénja az volt, hogy a patakmederből át kellett valahogy jutni az ösvényre, de ez a felázott talaj miatt igényelt némi kreativitást. Ez a rész teljesen előhozta gyermeki lelkesedésem, mert a gyökereken és bozótokon keresztülmászva diadalittasan értem fel. Ami sok munkaóra egy pszichológusnak azt az erdő fél perc alatt megoldja. Kamaszok felelősségteljes anyukája teljes transzformációja lehetett volna ennek a résznek a neve.

 

Öniróniámból Krisztián megjegyzése ébresztett fel – „mi van veled? versenyen ennél azért jobban szoktál haladni!” – gondolom itt már próbára tettem egyedülálló türelmét. Most mit mondjak, a látszat csal, vagy hogy kiütött a meleg vagy az előző hét? Nem kenyerem a panaszkodás. Vannak a jobb napok meg a rosszabbak. A lét elviselhetetlen könnyűségét (hogy klasszikust is idézzek) nem szabad komolyan venni.

 

Közben elértük a Fekete-kő kilátópontot, majd két kisebb kitérővel a Klastrom-szirtet és a Kémény-sziklát. Nekem utóbbi panorámája tetszett nagyon, pedig talán a Fekete-kő a népszerűbb.  A szintes szakasz több, mint kétharmada, már a lábunkban volt. Áthaladtunk a Simon-halála szurdokon és célba vettük a Boldog Özséb kilátót. Itt futott velünk szemben Sárdi Tomi a túrázócsoport sziluettje mellett elsuhanva. Örömmel köszöntöttük egymást, mint az „utazók” között ez szokás.

 

A kilátóig is már szenvedősen haladtam, de a legnehezebb szakasz a szerpentines lefelé volt. Pedig itt csak le kellett volna robogni, ám a hasizmaim kemény görcsbe rándultak össze minden egyes talajfogással. Az okok visszavezethetőek az edzetlenségemre és a kevés folyadékra. Ebben a párában a 7 dl folyadék még Endurolytes sótablettával is felettébb kevés. Szénhidrátból sem voltam éppen túltöltve, de az elmúlt félévi futásaim hossza sem a legideálisabb egy ilyen kalandhoz.

 

Mindezekkel a vallomásokkal együtt is iszonyatosan élveztem az útvonalat és beírom a kedvenceim közé. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a kicsit technikásabb terepfutást, vagy ilyen versenyre készül. Na és persze a látványért is nagyon megéri. Ahogy lehűl kicsit az idő és összeszedem a kondim  tervezem, hogy visszatérek.

 

Számok:

21.35 km

1024 m d+

3 óra 11 perc

 

 

 

Trail Zone Gaja és Terepfutás Börzsöny Trail beszámoló egyben

Egy hétvége alatt két verseny?! Ezt az őrültséget! Mentségemre szóljon, hogy mindkettőre

meghívást kaptam, ezúton is hatalmas köszönet érte, mert kihúzott egy poszt sérülés traumából.

Mint utóbb kiderült ez a duplázás nem volt haszontalan, sem elviselhetetlenül fárasztó. Még akkor

sem, ha az ország két különböző szegletére kellett menni érte. A történet egy hónappal korábbra

nyúlik vissza, hiszen azóta edzek célirányosan. Immár pulzuskontrollal, alacsony és közepes

intenzitású regeneráló futásokkal. Köszönöm Kovács Józsinak a tanácsokat és az ebben való

segítséget. Tényleg el voltam kenődve, mint a Gyulai májas.

Elérkezett a szombat a Trail Zone Gaja versenye, ahol a közepes távot mertem bekockáztatni, a

hosszú helyett. Bodajkon idén a versenyközpont a focipályához került a két évvel ezelőtti Gaja Völgyi

Tájcentrumtól eltérő módon és az útvonal is változott. A telekocsis lejutás szervezése közben, Gordon

Camezuli jóvoltából egy csapat különböző nemzetiségű külföldi Magyarországon élő kiváló futó és

Kata társaságába keveredtem, és ráadásként együtt melegítettünk Berényi Ildikóval (immár

személyes ismeretséget is kötve).

A mi rajtunk - egyedi biciklis felvezetéssel - közvetlenül a 20 kilométeres táv után pár perccel volt.

Egy rövid városi aszfalt után a sípálya emelkedőjén már hiába váltottam tempós sétára, - mert a

feladat az volt, hogy „ne versenyezz!” - a pulzusom a meleg és a bemelegítő repülőfutások közben

már felszökött, mint a higanyszál. Még a mezőn is küzdöttem, hogy lassabban haladjak, de nem is

éreztem kirobbanó erőt, amihez a kanyar utáni szembeszél is adott némi iránymutatást.

Befordultunk a hűs fák ölelésébe és haladtunk tovább a Székesfehérvár 1000 éves fennállását

szimbolizáló és a Gaja-patakot tápláló Alba Regia forrás felé. Átfutottunk a még mindig mesebeli

kanyargós Gaja-völgyön. Innen már nem volt annyira távol a cél, próbáltam beérni az 500 méterrel

előttem haladó harmadik lányt, de esélytelennek éreztem. Nem is lett volna okos itt vitézkedni,

hiszen másnap is várt rám egy edzésnek szánt terepverseny. De volt még hátra néhány kilométer,

nem is sejtettük, hogy a késő bronzkori halomsírok, mennyi történetet őríznek és csak elsuhantunk

mellettük.

A hídon átfutva láthattuk a patak mellett elnyújtózva a néphagyomány által Ádám és Éva fájának

elnevezett két összenőt példányból álló faóriást. A sok vitát kiváltó ma már a Kajmáti-Köfejtó által

teljesen elpusztított Varjúvárat is érintette az útvonalunk. Mennyi mindent mesélhetne fű, fa, virág

vagy egy szikla nekünk elmúlt korokról, ha meghallhatnánk.

Nagyon élveztem ezt a pályát és hogy végre együtt lehettem hasonló őrültekkel, a szervezés is

csillagos ötös volt.

Szombat délután igyekeztem pihenni és nem bepótolni mindent, ami a héten kimaradt. Másnap

frissen keltem a várva-várt Nyúlcipóbolt Börzsöny Trail napján, majd hamar felkaptam útitársaimat is:

egy katalán születésű egyetemi tanárt és egy turista párt. Carles a hosszún indult, Anikónak pedig az

első terepversenye volt az S távon, a párja pedig elkísérte. Azt is megtudtam, hogy a leggyorsabb

maratoni pálya Valenciában van.

Szerencse, hogy időben érkeztünk, mert a versenyközpont most – el is kapott a nosztalgia, hogy

kezdőként három éve futottam utoljára az L távon - az erdő mélyén egy mesebeli helyen állt. A

rajtszámfelvétel és a bemelegítés is gördülékenyen ment. Teljesen feldobott, hogy sok ismerős arcot,

- köztük CK Pétert, Bede Annamarit és sok Cofferunnert - üdvözölhetek az indulók és a segítők

táborában is.

A M távosok rajtja 10:30-kor volt, itt is óvatosan indítottam, de mivel most kihagytam a

bemelegítésből a repülőket, ezért kicsit ki tudtam lépni és az élboly mögött percekkel leszakadva

tartottam a pozíciót. A homlokomról gyöngyöző izzadság cseppjeiben egyedül haladtam szinte végig,

teljesen magába szívott az erdő. Azt mondják, ha igazán megfigyelsz valamit eggyé válsz vele.

Ahogy kaptattunk felfelé a sárga jelzésen a Kámorra, szinte átjárt a hegy 16-18 millió éves múltjának

porlepte súlya. Érdekesség, hogy a csúcstól mindössze kétszáz méterre keletre található az andezitbe

zárt, 70 centiméter átmérőjű, kerek szájú üreg, amely időkapszulaként őrzi a Börzsöny kialakulásának

emlékét. „Egyszer belenéznék egy mindent látó szemüveggel”.

A Börzsöny legrejtélyesebb hegye egyébként egy kalandos életű rablólovagról kapta a nevét, akinek a

szépséges lánya az itt elrejtett kincsek után kutatott hosszú éveken át. Lehet, hogy még most is

aranyat rejt a hegy mélye? Érdemes lenne jobban megismerni a történetét, de itt minderről mit sem

sejtve zuhantunk bele az óriási meredek völgybe, ahol még láttam néhány meznek a hátát. Kellemes

hűvös járt át az árnyas fák alatt. Néhány félmondatban beszélgettünk is, az egyik srác megtorpant

előttem, mert kirántotta a jogosítványát valahol és azt kereste. Remélem meglett.

A lábam jó állapotban volt, a sérülésnek már csak fantomjelzései vannak időnként. Azt hittem, hogy a

Dynafit Alpin Pro cipőm már sokat futott, de szépen tette a dolgát. A frissítőponton töltöttem vizet és

csippantottam az ellenőrzőpontokon, ezen kívül semmi nem zökkentett ki, holtpont nélkül

kiegyensúlyozottan haladtam végig. Hammer Heed-et, vizet és egy gélt tankoltam útközben a

zsákomból.

Átváltottunk a piros jelzésre majd Királyháza felé a zöldre. Az önkéntesek kerepeltek, kolompoltak és

profin irányítottak. Végig érződött mennyire szurkolnak nekünk. A szokásos összetartozás érzése újra

megvolt és ez hálával töltött el. Még előzni is tudtam itt a pálya második harmadában.

A vége egy szigetkör távolságú óriás lejtőn való lerepülés volt a célig. A negyedik helyen futó lányt hol

megközelítettem, hol leszakadtam róla, úgyhogy egy kis játék is belefért, de jobbnak bizonyult

lejtőfutásban. Itt már nem nagyon törődtem azzal, hogy edzés, avagy sem, csak mentem ahogy

bírtam. A befutó eufórikus volt rég éreztem ilyet, mert még volt bennem erőtartalék és ez visszaadta

az elveszett futóönbizalmat.

A verseny után jó hangulatban sztorizgattunk az ismerősökkel és töltöttük vissza a ledolgozott

kalóriákat a megszokott színvonalas ellátás mellett. Örülök, hogy itt lehettem, köszi Csanya.

Mondhatom, hogy elégedett vagyok a hétvégével és simán lehet két versenyre menni egymás után,

ha ilyen a vége.

Köszönöm szépen a szervezőknek és az önkénteseknek az élményt! A fotósoknak pedig a remekül

elkapott pillanatokat! Gratulálok minden részvevőnek, a helyezetteknek pedig a szédületes

tempókhoz!

Szombaton a nők között a 4. helyen, vasárnap pedig a 48 fős női mezőnyből az 5. helyen futottam be.

Számok:

14,79 km, 311m d+, 1:29:15

18,91 km, 787 m d+, 2:20:53

#beszámoló #GajaTrail #Trailzone #BörzsönyTrail #Dynafit #iloverunning #Hammernutritionhu #trailrunning #Terepfutás 

Moonvalley Diaries Receptek 2.

 Nincs ötleted milyen ételt kèszíts ami egészséges és elég energiát biztosít az edzésekhez vagy a hétvégi versenyekhez?

Újabb szezonális recepteket találsz a Terepfutas.hu oldalon Emelie Forsbergtől.

Jó kísérletezést kívánok!

https://terepfutas.hu/moonvalley-diaries-receptek-2/

Egy baráti beszélgetésből, született egy ötlet. Remélem nektek is tetszeni fog!

Fogadjátok szeretettel az első írásom a Terepfutás.hu oldalon nagyon megtisztelő, köszönöm!

https://terepfutas.hu/moonvalley-diaries-receptek-1/

Gaja Trail 2020

 Futás a szabadság ösvényein-Gaja Trail 2020

Betyárnak, szentnek, bujdosónak hajléka és a szabadság jelképe a Bakony. Mi pedig éppen ezen az emblematikus helyen egy ellentmondásos időszakból fél lábbal kifelé tartva versenyezhettünk a Trail Zone jóvoltából a Gaja-patak völgyében.

Amikor a 81. számú főúton Fehrévárcsúrgó felé haladva bekanyarodtunk a Gaja-völgyi tájcentrum felé és az autót kívül hagyva besétáltunk ebbe a mesevilágba, melynek középpontja a Pisztrángos-tó, már valami melegség járt át, pedig a fogaim kocogtak a nyirkos szeles, hírtelen lehűlő időben. Tavaly az UTH-n ilyenkor Pünkösd vasárnap, tikkasztó hőség volt.

Elsőként indul a 6 km-es sprint a Pisztrángos-tó melletti rajtkaputól, majd a 13 km-es férfi és női mezőny számára dördül el a startpisztoly pár perces különbséggel. Óvatosan rajtolok, besasszézok a 3. lány mögé. Néhány lépés után már a buja növényzettel benőtt, párás esőerdőhöz hasonlító környezetben haladok.

Felkaptatunk a legendás Vaskeszthez, majd a Varjúvári sípályához. Mindig éppen annyi az emelkedő, ami még megfutható, de néhol pár lépés séta is „becsúszik”, mert a talaj enyhén átázott a szemerkélő, folyamatos esőben. Kicsit néhol betorlódunk az egy nyomtávos ösvényen, de kedvesen elengednek.

A szurdokvölgyön átfutni magával ragadó élmény, teljesen áthat a környezet atmoszférája. Hallom a 20 kilométeres férfi élmezőny dobogását már a hátam mögött, - Ők valamivel utánunk rajtoltak - Szabó Sanyi, Büki Ádám és Gebre Edzőbá, amikor megelőznek, mindegyiküknek van egy kedves bíztató szava, ami szárnyakat ad. Elfelejtem ezt a keserves időszakot, amit a lábammal küzdöttem, majd visszaestem. Még egy kis versenyzés is megadatik, megelőzök két lányt az emelkedőn. Csak rendbe jön ez a sérülés is, most problémamentes.

Kiérve a Nagy rétre már látom az előttem haladókat kanyarogni. Teszünk egy tiszteletkört a lábszárközépig érő fűben, komoly szembeszélben, az eső pedig kitart, de ez is jólesik bár küzdelmes, a széllel való viaskodás közben a bokára is figyelni kell.

Több ellenőrzőponton haladunk át, mindenhol kedves segítők várnak és irányítanak, és egy frissítőponton is szívélyesen kínálnak” étellel-itallal”, de most továbbfutok. Erre a távra, ilyen időben semmit nem kívántam és nem is vittem magammal. Még előző este vettem be két Hammer Essentialt, amit mostanában rendszeresen szedek. Ha melegebb idő lett volna vagy a hosszabb távon indulok viszek Heedet is kis kulacsban.

Érintetlen a környezet és buja, zeg-zugos, nagyon szerethető. Áthat a gondolat, hogy elbújnék itt többször egy-egy felfedező hosszabb futásra. Na de most csak 13 km a táv, haladni kell nem ábrándozni!

Néhol átázott és csúszós a talaj, de a Dynafit cípőm jól kapaszkodik, talán meghúzhattam volna jobban a fűzőjét, de már kibírom.

Ránézek az órámra már csak 2 km. Hallom is az irányítókat: - Óvatosan, mert csúszik lefelé! Lendületesen megindulok, de néhol azért befékezek a sarasabb részeknél. A befutónál - a Pisztrángos tó kerülése közben - Csipi nyulazik nekem pár száz méteren, mögülem kipattanva, hogy ne lazsáljak, aztán elnyargal, Sajnos az utóbbi egy hónap edzéskiesést megéreztem és nem tudok neki vagánykodni.

Sok baráttal és csapattárssal találkozhattam, és két futótárs lánnyal korábbi versenyekről is kedvesen elbeszélgettünk, Nagyon tartalmas és szép délelőtt volt! Az már csak külön ajándék, hogy ezzel a szerencsés távválasztással és a lelki többletmuníciók miatt, sikerült a női mezőnyben másodikként befutnom. Kaptam egy zsák gabonapelyhet és müzli szeletet, aminek a fiaim biztosan nagyon örülnek majd és igazán szép az érem is!

A pályajelölés, a segítők és a szervezés csillagos 5–ös, egy ilyen start után mindenkinek jó szívvel ajánlom a Trail Zone versenyeit, én már szemezek a következővel, ami augusztusban várható. A kis létszám és a családias hangulat garantált.

Minden teljesítőnek szívből gratulálok, különösen Gepardos csapattársaimnak!

Számok az órám szerint:

- 13,62 km,

- 354 md+,

- 01:16:22,

- 11 fok

Fotók: Máthé Pista, Jup Alina, Szabi Tóth

#bakony #szabadság #terepfutás Terepfutás.hu #trailzone2019 #dynafit #gajatrail

Budapest Urban Games Futás 2020

A harmadik megrendezése idejében fedeztem fel a Budapest Urban Games utcaolimpiáját, ami nagyon a szívemhez nőtt és azóta nevezek minden augusztus végén a Citadella futásra.

A sokféle sportág mellett, évek óta szemezek a Duna-átúszással is, de a családtól annyi kimenőt azért nem kaptam, hogy két számban is próbát tegyek, így maradt egyedüliként a 14 km-es futás.

„Három szántás, három kenyér” – tartja a mondás, és idén harmadszor verejtékeztem a Gellérthegy lépcsőin. Minden úgy kezdődött, hogy 10 órakor beálltam a Citadella lábánál felállított rajtba egy méteres távolságot tartva a versenytársaktól és nekiindultam.

Kellett pár másodperc a szakaszos rajt miatt, míg tudatosult bennem, hogy versenyen vagyok és elérte az adrenalin-szintem a kívánt mértéket. A tavalyról ismert kanyargós lejtőn elkapott a lendület és éreztem, hogy jobb lenne tartalékolni.

Tudtam, hogy meglesz a böjtje, de az elmúlt hónapok fájdalmas és gyenge futásai után bevallom nagyon élveztem, különösen, hogy az emelkedőkön is kitartott még a lendület. (Hála nektek Gepárdos résztáv és Gellért felfutások!)

Figyeltem a kanyarokat, mert tudtam, hogy változott az útvonal – előnyére, mert még izgalmasabb lett a pálya – és a Sanyosz által beígért 460 lépcső is megvolt.

Négy kilométer után ismerősök szurkoltak, engem is erősítve egy - Hajrával! Fogyott a táv, de iszonyat hőség volt és a bevizezett sapkám már inkább csak melegített, ezért a frissítőasztalról egy üveg vízzel lelocsoltam magam. Kortyolgattam a soft kulacsból a lightos HEED izót és gyönyörködtem a dunai panorámában.

Még néhányat kanyarogtunk és hamarosan újra fent voltunk a versenyközpontban, hogy ráforduljunk a második körre.A lejtőket már kezdte érezni a lábam a lendületem is alábbhagyott, ezért – na meg a túl korai reggeli miatt is – elmajszoltam egy Hammer koffeines gélt.

A pálya hullámzott feladta a leckét rendesen a combfeszítőnek és a térdízületnek. „Főleg annak, aki esztelenül nyomja a lejtőket, majd bezsibbasztja az izmait a lépcsőkön felfelé és megszívja a második kör második felét” – elemeztem a tanulságokat. Itt már jelentősen belassultam, éreztem, hogy a víz is túl sok volt, amivel újra fejen locsoltam magam és tapadós vizes pólóban feszenghettem tovább. Már itt-ott beszélgettem is a pályán odasodródó ismerősökkel, vagyis eldőlt, hogy mentálisan is elengedtem a versenyt.

Valahogy a végére összeszedtem magam felszívódott az energia gél is és tempósabban felfutottam a célba, nyakamba akasztották a város térképlenyomatával díszített érmet és gyors nyújtás után hazasiettem a srácokhoz.

Összességében nagyon élveztem ezt a versenyt és egyáltalán nem ostorozom magam amiatt, hogy kiengedtem, mert ösztönös volt ez az elmúlt fél év tükrében. El kell fogadni a nehezebb időszakok nyűgét és örömeit is.

Hatalmas köszönet a szervezőknek, hogy a tavalyi – három távból eredő – kisebb gikszereket ennyire profin orvosolták és ilyen izgalmas, nehéz és jó pályát hoztak össze a módosításokkal, az önkénteseknek pedig a lelkes szurkolásért és segítőkészségért! Az esti eredményhirdetés hangulata pedig egyedülálló volt.

Gratulálok a helyezetteknek és minden résztvevőnek, de a legidősebb teljesítő előtt le a kalappal, 82 évesen én is így szeretnék futni!

Köszönöm a fotókat Bellus Áronnak.

Táv: 14 km

Szint: 406 m

Összetett 15. és női 6. hely 1:23:09 idővel.

Harmadszor is korosztályos 1. lettem. (Szerencsés évjárat sorry.)

#városifutas #bug2020 #loverunning #panorama #avárosfelett #futásmelegben Hammer Nutrition Hungary

Groove Trails - Zuppa Trail

Vasárnap a Mátrabérc felkészülés utolsó hosszú futását a Szárligetről induló Zuppa Trail körtúrán futottuk. Petivel még a Popey TT előtt beszéltük, hogy neki őszre ez is tervben van, szerencsére elkísérhettem egy pályabejárós futásra.

Budapesttől mindössze 35 kilométert kellett megtenni a rajtig a Mezei Cukrászdáig, ami vonattal is könnyen megközelithető. Előzetesen nevezni kell a hivatalos teljesítéshez, de ha nem kérsz érmet, kedvezményesen csak egy Nutella árát kell elutalnod. A teljesítés igazolása a számomra eddig legegyszerűbb GeoGo redszerrel történik.

A pálya elején kellemesen bemelegedtek a lábaim, a felvezető sík szakaszon, és már itt burjánzó zöld növények szegélyezték az utat.

Csákányospuszta felé egy mezőt szeltünk át, majd a kék sávon az erdőbe beérve a Csákány-patak által vájt Mária-szurdokvölgyön haladtunk tovább. Az előző éjszakai eső jól leporolta az utat, néhány színültig feltöltődött pocsolyát a bozótok felé sikerült csak kerülni. Közben makkok hullottak mindenfelé, és a szél ősziesen süvített a még zöldellő fák között. A hőmérséklet viszont még nyáriasan meleg volt.

A malacok jóízű friss túrásai technikás ösvényeket gyűrtek fel előttünk, igazi természet közeli élményt adva. Nekem nagyon hiányzott már ez az eső áztatta érzés.

Egy meredekebb kaptatón felnézve egy Mária-szobor jóságos tekintete figyelt ránk. Vitányvár romjánál, a pontra való bejelentkezés után, azért fotóztunk egyet. Itt figyelni kellett, mert egy könnyen benézhető bal kanyarral egy single tracken haladt tovább a nyomvonal.

Majd a Rockenbauer-emlékfát is tartalmazó kilenc kilométeres hullámzás következett. Kutattam az emlékeimben és dúdolgattam magamban „Indulj el egy úton, én is egy másikor, hol egymást találjuk, egymásnak se szóljunk…”

Elkanyarodva a Szép Ilonka-forrás felé vezető úttól egy hosszú igazán jól megfutható szakasz következett Szálláskút felé, csak úgy peregtek a kilométerek. Nekem csak Peti hátát kellett követnem, így igazán egyszerű dolgom volt. Tetszett az is, hogy az ellenőrző pontokból csak összesen négy volt, és az is elég könnyen megtalálható.

A huszadik kilométer előtt – éppen jókor – egy kék kútnál volt vízvételi lehetőség. Eddig a fél literes kulacs izo bőven elég volt. Másodszor használtam a Hammer Anti-Fatigue tablettát (hogy ne a Bércen teszteljem), nagyon hatékonynak bizonyult, mert a szokásos bordaközi görcs most nem kínzott meg (indulás előtt 2 db-ot, útközben egyet ettem). A korábbi tapasztalatokból kiindulva pedig, a gél mellé valamilyen könnyen alkalmazható plusz energiaforrást akartam még a hétvégi 54 kilométerre vinni magammal, ezért a Perpetuem Solids rágótablettát is teszteltem. Ezt is kipipáltam.

Aszfaltos kanyargós felfelé és egy főúton átkelés után, máris egy kiemelten védett Natura 2000 területen találhattuk magunkat, a Zuppa-tetőre vezető, hosszú-hosszú – majd a Bércen visszasírod! –emelkedőn. Felérve viszont kárpótolt a csodaszép kilátás a Vértesre, ami remélem, szombaton is legalább ilyen szép lesz a Mátrában.

A sziklás hegycsúcsról meredek, odafigyelős egy nyomtávos ösvény vezetett le, de azért ne gondoljátok, hogy az utolsó hat kilométer lejt. A vasútállomásnál (utolsó ellenőrzőpont) pedig még lépcsőzni is kellett a lélekvesztőszerű vasúti gyaloghídon átkelve, szürreális és kalandos élmény volt. De innen már csak be kellett suhanni a célba.

Gyors átöltözés után átvehettük az érmet és elfogyasztottuk a jól megérdemelt limonádét és kávét.

Nekem ez a pálya nagyon tetszett és dinamikusan megfutható 3 órás könnyebb terepes edzésnek ideális (mondjuk egy Bércre, de akár UTH-ra is). 27,72 km-t és 696 m szintemelkedést mért az óra, a 2 óra 57 perc alatt.

https://strava.app.link/pexyZylWkab

#groovetrails #zuppatrail #vertes #terepfutas #instant #indianyár #dynafit Alpinrun #hammernutritionhu #montainlover #pihenőhetjön #roadtomátrabérc